Az Európai Unió Bírósága a devizahiteles szerződésekkel kapcsolatosan 3 különböző szempontból vizsgálta meg a szerződéseket, melynek során a következő fontos megállapítások tette:

Érvényességi feltételek:

A devizahiteles szerződések vizsgálata során az Európai Unió Bírósága egyértelműen kimondta, hogy érvényesek azok a szerződések, melyek teljes mértékben a fogyasztóra (vagyis a hitelnyújtóval szerződő félre) terhelik az árfolyamkockázatot olyan módon, hogy a szerződés nem tartalmazza azt a figyelmeztetést, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, és csak tájékoztató jelleggel említi meg a kölcsönnek a devizában meghatározott összegét, és a törlesztő részleteknek a forintban megjelölt összegét. Ezen szerződéseknek azonban ahhoz, hogy érvényesek legyenek meg kell felelniük az alábbi 2 feltételnek:

  1. a fogyasztónak nyújtott tájékoztatásnak nem csak arra kell kiterjednie, hogy a deviza árfolyama (amelyet a kölcsönszerződés esetében alkalmaznak) emelkedhet vagy csökkenthet. A fogyasztónak a tájékoztatásból tudnia kell azt is, hogy az árfolyamkockázat a pénzügyi kötelezettségeire nézve milyen gazdasági következményekkel jár; és
  2. a fogyasztónak nyújtott teljes kölcsönösszegnek és a törlesztő részleteknek a szerződésből egyértelműen meghatározhatónak kell lennie.

A fenti követelmények a gyakorlatban azt jelentik, hogy a kölcsönszerződésnek átláthatóan és érthetően tartalmaznia kell azt a folyamatot (például számítási módot), amelyből megállapítható, hogy a fogyasztót miként terheli az árfolyamkockázat. Ez azt jelenti, hogy a hitelező által adott tájékoztatásból megállapíthatónak kell lennie a kölcsönadott összeg és a törlesztő részletek számítási módjának (mechanizmusának), valamint az ennek során alkalmazott árfolyamnak.

A másik elvárás a devizaszerződésekkel szemben, hogy a hitelező tájékoztatásából és magából a szerződésből meg lehessen állapítani a hitelező által nyújtott kölcsön devizában meghatározott összegét, valamint a törlesztő részletek forint összegét, és a kölcsön teljes futamidejét.

A fogyasztót emellett arról is tájékoztatni kell, hogy az árfolyamkockázat miatt gazdaságilag nehézzé válhat a kölcsön törlesztése, ha a fogyasztó fizetésének a pénzneme (vagyis a forint) leértékelődik ahhoz a pénznemhez (például euró, svájci frank stb.) képest, amelyben a kölcsönt törlesztenie kell. Ebbe beletartozik az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összegfüggő kockázatokra történő felhívás.

Természetesen ezen elemekre (számítási mód, kölcsön deviza összege, törlesztő részletek, futamidő stb.) vonatkozó tájékoztatás is csak abban az esetben fogadható el, ha egy szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján értékelni tudja, hogy a szerződés milyen gazdasági terhekkel jár a számára, így különösen megállapíthatja a kölcsön teljes költségét.

Azonban azt a kérdést, hogy egy meghatározott kölcsönszerződés, és az azzal összefüggésben adott hitelezői tájékoztatás megfelel-e a fenti követelményeknek, mindig külön-külön kell vizsgálni az adott ügy valamennyi körülményét figyelembe véve. Az Európai Unió Bírósága tehát csak általános jellegű szempontokat határozott meg a devizaszerződések érvényességének vizsgálatához.

Ellentmondásos feltételek:

Előfordulnak továbbá olyan szerződések is, melyekben a kölcsönszerződés a kölcsönösszegre, a törlesztő részletekre, illetve a futamidőre vonatkozóan is tartalmaz feltételeket, azonban ezen feltételek egymással ellentmondásosak. Az Európai Unió Bírósága ebben az esetben arra hívta fel a figyelmet, hogy az eljáró magyar bíróságoknak azt kell vizsgálniuk, hogy az ellentmondásos szerződéses rendelkezések megtéveszthették-e a fogyasztót, vagy éppen ellenkezőleg, az ellentmondónak tűnő szerződéses rendelkezéssel azt akarták bemutatni, hogy ezen adatok (pld. a törlesztő részlet pontos összege) a szerződéskötéskor még nem voltak meghatározhatók. A vizsgálat tárgya tehát az, hogy az adott szerződéses rendelkezések megtévesztőek-e és így nem felelnek meg a fentiekben részletezett tájékoztatási követelményeknek, vagy éppen a megfelelő tájékoztatás biztosítása miatt szerepelnek-e a szerződésben.

Devizaárfolyam meghatározása:

Az Európai Unió Bírósága olyan kölcsönszerződéseket is vizsgált, amely tartalmazta a fogyasztó finanszírozási kérelmének megfelelően és forintban kifejezve a kölcsönösszeget, azonban nem tartalmazta a kölcsön devizaösszegének a végleges meghatározása szempontjából alkalmazandó árfolyamot. Ugyanezen vizsgált szerződés egyik rendelkezése pedig azt tartalmazta, hogy a hitelező egy külön dokumentumban határozza meg ezt az árfolyamot a szerződéskötést követően.

Ebben az esetben is kimondta az Európai Unió Bírósága, hogy a szerződéses rendelkezés érthetőségének és világosságának követelménye nem csak alaki és nyelvtani szempontból való érthetőséget jelent. Az Európai Unió Bírósága szerint a fogyasztó a hitelezőhöz képest kevesebb információval rendelkezik, amely miatt kiemelt jelentősége van a fogyasztó részére nyújtott hitelezői tájékoztatásnak.

Emiatt a világos és érthető megfogalmazás azt jelenti, hogy a szerződésben átláthatóan kell szerepelnie annak a mechanizmusnak (pld. számítási módnak), amelyre az adott szerződéses feltétel utal. Ennek pedig olyan módon kell megtörténnie, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján felmérhesse, hogy az adott szerződéses rendelkezés milyen gazdasági következményekkel jár rá nézve.

A fenti elvont feltétek a gyakorlatban azt jelentik, hogy a szerződésnek tartalmaznia kell a kölcsön devizában kifejezett összegének a kiszámítási módját és az alkalmazott árfolyamot átláthatóan. Az átláthatóság ez esetben is azt jelenti, hogy egy szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó értékelni tudja a szerződés alapján őt érintő következményeket, különösen a kölcsönének a teljes összegét.

Összegzés:

Összefoglalva tehát megállapítható, hogy a fenti jogesetekkel az Európai Unió Bírósága még teljesebben kifejtette azokat a feltételeket, amelyeket vizsgálni kell egy devizahitel szerződés érvényességének (semmisségének) a vizsgálatakor, különösen a fogyasztó részére nyújtott hitelezői tájékoztatás szempontjából, azonban rögzítette, hogy ezen feltételek általánosak, minden esetben egyedileg kell az adott szerződést megvizsgálni, annak érdekében, hogy annak érvényessége megállapítható legyen.

 

© 2018 Mihalics Ügyvédi Iroda