A garanciaszerződés fogalma:

A garanciavállaló szerződések kötése egyre ismertebb és elterjedtebb szerződéstípus. A felek az esetek többségében főleg a vállalkozások által vállat kötelezettségek teljesítésének biztosítására kötnek garanciavállaló szerződéseket. A gyakorlatban mondhatjuk, hogy ez egy háromoldalú jogviszony, melyben van egy jogosult és egy kötelezett, akik kötnek egymással egy szerződést valamilyen szolgáltatás tejesítésére, melyért egy harmadik  személy, a garantőr kötelezettséget vállal, ezzel nagyobb biztonságot adva a jogosult részére.

A garanciaszerződést a következőképpen fogalmazza meg a 2013. évi. V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) 6:431.szakasza:

A garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr olyan kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni. A szerződést és a garanciavállaló nyilatkozatot írásba kell foglalni.

A garanciaszerződések megkötése esetén különösen fontos jelentősége van annak, hogy a garanciaszerződésben milyen feltételek kerülnek rögzítésre, azaz a garantőrnek mely feltételek bekövetkezése esetén kell teljesítenie a jogosult felé. Ez azért is fontos, mert a garantőr kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, melyért kötelezettséget vállalt, mely szabályt a Ptk. 6:432. § (1) bekezdése is kimondja:

A garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, a garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.”

A következőkben egy jogeseten keresztül szeretnénk felhívni a garanciaszerződében szereplő feltételek fontosságára a figyelmet.

Konkrét jogeset:

A konkrét jogesetben a jogosult (továbbiakban: felperes) és a kötelezett vállalkozási szerződést kötöttek, melyért a garantőr (továbbiakban: alperes) garanciát vállalt. A garanciaszerződésben fizetési feltételként az szerepelt, hogy a kötelezett ne tegyen eleget a szerződésben foglalt kötelezettségének, valamint hogy a jogosult felszólításban hívja fel erre az alperes figyelmét. A felperes ezen feltételeknek eleget tett, az alperest felszólította a fizetésre, azonban az alperes nem teljesített. A felperes pert indított az alperes ellen annak érdekében, hogy a szerződésben foglalt fizetési kötelezettségeinek tegyen eleget. Az alperes azzal védekezett, hogy a kötelezett ugyan késedelmesen, de teljesítette a kötelezettségét, valamint hivatkozott rá, hogy a felperes még a késedelem előtt szólította fel a teljesítésre, mely időpontban még nem is volt szerződésszegés, hivatkozott továbbá arra is, hogy az ő kötelezettsége járulékos jellegű, azaz a kötelezett teljesítéséhez köthető. Az alperes álláspontja szerint a felperes felszólítása nyilvánvalóan rosszhiszemű és visszaélésszerű volt. Első és másodfokon a bíróság helyt adott a felperes keresetének, az alperes kifogásait alaptalannak tartotta.

A Kúria megállapításai:

A Kúria felülvizsgálati kérelem során is megalapozottnak tartotta a kereseti kérelmet, és helyt adott a másodfokú ítéletnek. Kimondta, hogy az alperes kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, melyért garanciát vállalt, mint ahogyan azt a Ptk. is megállapítja. A kötelezett és a felperes szerződése tehát független a garanciaszerződéstől. Tekintettel arra, hogy az alperes garanciavállalása önálló kötelezettségvállalás, így kizárólag a garanciaszerződésben foglalt feltételek teljesülését kellett vizsgálni. A felperes teljes mértékben betartotta a szerződésben foglalt feltételeket. A szerződésben nem szerepelt arra vonatkozóan feltétel, hogy a kötelezett késedelmes teljesítése esetén nem kell az alperesnek teljesíteni, amennyiben az alperes csak ebben az esetben vállalta volna a garanciát, és ezt rögzítették volna a garanciaszerződésben feltétlenként, akkor megalapozott lenne a kifogása. A szerződésben azonban csak annyi szerepelt, hogy a kötelezett szerződésszegése esetén köteles az alperes fizetést teljesíteni, mely szerződésszegés a késedelmes teljesítés során bekövetkezett. A másik feltétel a felperes felszólítása volt, melynek a felperes eleget is tett. Az alperes hivatkozása a rosszhiszemű és visszaélésszerű felszólításra alaptalan, tekintettel arra, hogy annak feltételeit a Ptk. 6:436.§ (2) egyértelműen felsorolja, és ezen feltételek ebben az esetben nem álltak fenn. A feltételek a következők: a) a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított; b) a kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, vagy a jogosultat a lehívásban meghatározott összeg egyéb okból nem illeti meg; c) a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt; vagy d) bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt. Ha tehát a felsorolt 4 feltételből valamelyik fennállt volna az alapjogviszony esetében, akkor az alperes nem lenne köteles fizetést teljesíteni, és a már teljesített fizetést visszakövetelhetné. Nagyon fontos, hogy az alapjogviszonyon kívüli jogviszonyok esetében azonban már nem vizsgálhatók ezek a feltételek, azokra a garantőr nem hivatkozhat.

Összefoglalás:

 A fenti jogeset bemutatását követen látható, hogy a garanciaszerződésben foglalt fizetési feltételeknek mekkora jelentőségük van, hiszen egy nem teljes körűen, hiányosan megfogalmazott feltétel esetében a garantőrnek könnyen beáll a fizetési kötelezettsége. Fontos, hogy a feltételek mindig részletesen szerepeljenek a szerződésben, minden eshetőséget figyelembe véve. Az alapjogviszonyra nem szabad támaszkodni, tekintve, hogy a garanciaszerződés attól független, egy önálló kötelezettségvállalás.

© 2018 Mihalics Ügyvédi Iroda